A
mai Magyarország területén mintegy kétezer éve vannak
modern értelemben vett városok, mint a katonai táborok
mintájára épített római
közigazgatási székhely, Aquincum, a mai Budapest egyik
bölcsője, vagy
Szombathely nyugaton, Pécs délen. A kereskedelem ősi
útvonala melletti
hely, a folyóvíz közelsége, a katonai védhetőség, a
kultikus hagyomány
mind hozzájárult ahhoz, hogy egy településből egyre
nagyobb falu, majd
végül erődített város legyen. A kultúra története főként
a városok
fejlődéséről, pusztulásáról és újjáépítésérôl szól
- kivéve a nomádok
kultúráját, ahol a városok szerepét hatalmas szekér-
és sátortáborok
töltötték be.
A régi Magyarország legnagyobb múltú városai az új
államokhoz
csatoltattak az I. világháború után. Pozsony, Kassa,
Brassó vagy
Kolozsvár már nem az a félmagyar-félnémet város, ami
valaha volt.
Elsősorban a Szombathelytől Debrecenig, Miskolctól
Szegedig terjedő
ország városait kell ismernie annak, aki hazáját ismerni
akarja: hogyan
születtek s lettek naggyá ezek a városok, hogyan alakultak
ki a
kisebbek, mikor volt egy-egy meghatározó korszak történetükben,
s mi
történt azokkal a településekkel, amelyek egy-egy komolyabb
város
lehetőségét rejtették magukban, mint például Pannonhalma
vagy
Nyírbátor. Budapest várostörténete után ezt a folyamatot
vázolta fel
körképében a szerző ebben a gazdagon illusztrált, behízelgően
szép
kivitelű könyvben.
magyar nyelven